Daily life in World

A japánok 1958-ban vették át ezt a nyugati hagyományt, és azóta is rengeteget foglalkoznak vele. Ez a nap a nőké, mivel ők ajándékoznak csokoládét a férfiaknak, tényleg szinte minden férfi ismerősüknek az apukájuknak, nagypapának, férfi kollégáiknak, barátaiknak és természetesen a párjuknak vagy a kiszemelt férfinak. A mai kor vívmányaként a lányok egymásnak is adnak csokoládét. Ezért szándékok szerint különböztetetik meg a csokoládékat, ez alapján 3 "kategóriába" kerülhet egy ember:

~ Tomo-csokoládé: Ez az a csokoládé, amit a lányok egymásnak adnak, mely a barátságuk jelképe.

~ Giri-csokoládé: Ez úgy mondd a kötelezettség csokoládéja, ezt adják a nők a férfi kollégáknak, barátoknak, apukának, főnöknek stb... Sok férfi ezt elvárja a nőktől, ezért szánalom csokoládéként is emlegetik, hiszen a szingli férfiakat a nők végül is megszánják ezen a napon egy csokoládéval. Mivel ez a legolcsóbb, dobozos csoki más férfiak véleménye szerint nem dicsőség ilyet kapni, de szégyen hogyha még ezt sem kap valaki. 

~ Honmei-csokoládé: Ez az, amit a nők a szerelmüknek, kiszemelt férfinak vagy a férjüknek adnak. Luxus árkategóriába tartozik az ilyen fajta csokoládé, de mégis sok nő megveszi ezt illetve, ha nem akarnak sok pénzt kidobni rá, személyesebbet akarnak inkább házi készítésű csokoládét adnak a párjuknak.

Minden ország egzotikus a maga módján, biztos léteznek olyan információk, melyeket csak a nagyon szemfülesek tudnak, vagy akik jártasok az adott ország kultúrájában, érdekességeiben, akár furcsaságaiban. Japán is egy ilyen ország a sok közül, ezért most olyan 15 tényt hoztam Japánról, melyeket biztos, hogy nagyon kevés ember ismer. 

10. A világ legöregebb cége 

A Kongo Gumi Co. Ltd. a világ legrégebbi cégének mondható, hiszen 578-ban alapították, és már több, mint 40 generáció örökölte meg a vállalatot, mely építőiparra specializálódott az évszázadok alatt.

9. Automata ajtók a taxikban

Japánban a taxi ajtók automatikusan nyílnak, ez mind igaz, ha beszáll, és kiszáll az illető. Ennek oka talán a munkamorál, hiszen a japán emberek néha annyira fáradtak, hogy még egy ajtót sem bírnak kinyitni. Emellett a taxik olcsóbbak, mint a tömegközlekedési eszközök igénybevétele, illetve fizetés nélkül senki sem távozhat, hiszen a sofőr csak akkor nyit ajtót, ha ki van fizetve az utazási díj.

8. ATM zárás

Míg Magyarországon bármikor és bárhol fel tud az ember venni pénzt, addig Japánban ez nem így van, még ha nagyon sürgős dolog is történik, és azonnal pénzhez szeretnénk jutni. A felkelő Nap országában az ATM automaták csak reggel 8-tól éjfélig üzemelnek, emellett vasárnap és munkaszüneti napokkor sem lehet elérni őket, még a főváros legforgalmasabb negyedeiben sem, így ha nem szeretnénk pénz nélkül maradni Japánban, akkor nagyon gondolkodni kell  a pénzfelvételről. 

7. Technikailag Oroszország és Japán még mindig háborúban áll egymással

Nos, nem úgy ahogy elképzeljük, valójában a két ország a II. Világháború óta nem írt alá egy szerződést a Kuril-szigetek sorsáról, melynek oka, hogy a 19. század végéig Japán fennhatóság alatt állt a sziget, ám kénytelenek voltak lemondani a szentpétervári egyezmények miatt. A II. Világháború idejéig ment a visszaszerzési hadművelet több háborús helyzetben, ám végül Oroszország kezében maradt a sziget. A békeszerződés aláírására nem került sor, mert Japán követelte az Északi-területeket, melyet Oroszország nem adott meg.

6. Évente 1500 földrengés rázza meg az országot.

5. Ne szemetelj!
Ez egy alapvető illemszabály, mely minden országra vonatkozik, aztán több kevesebb sikerrel sikerül is az embereknek ezt betartaniuk. Viszont Japánban még kukát sem sűrűn látni az utcákon, melynek oka, hogy minden japán ember megtartja a szemetét, és csak otthon dobja ki. Magyarán csak szelektív kukák működnek sok helyen, hiszen maga a sziget nem túl nagy és sűrűn is lakják, így figyelnek arra, hogy környezetüket minimálisan szennyezzék. Ebből kifolyólag igyekeznek újrahasznosítani mindent, amit lehet.


4. Meghajlás, mely nem is olyan egyszerű
A japán üzletemberek köszöntik egymást kézfogással, viszont tradicionálisan meghajolnak egymással szemben, ezzel megadva a másiknak a tiszteletet, de nem mindegy, hogy hajolsz meg. Három fő típusa van: eshaku, amikor 15 fokban hajol meg az ember, ezzel informális környezetben megadva a tiszteletet a másiknak, például ha az ember bemegy egy boltba és köszönti az eladót ennek számít. Keirei 30 fokos, egyenes meghajlás, akkor teszik ezt, amikor a főnököt, vagy olyan személyt köszöntenek, akik magasabban állnak a társadalmi ranglétrán. A harmadik típus, a saikeirei a legtiszteletteljesebb köszönési forma, 45 fokban hajlanak meg ekkor az emberek, és csak a császár előtt.

3.Rendőri szerepkör
Japán az egyik legbiztonságosabb ország a Földön, hiszen nagyon alacsony a bűnözés és a gyilkosságok aránya. Ha valaki elveszít valamit, akkor 99,9%, hogy még mindig az adott helyen lesz, ahol pár órával azelőtt elhagyta, vagy a legközelebbi rendőrösön, mely szinte minden utca végén található. De ha ilyen biztonság van, akkor minek rendőrség? Nos, leginkább a rendőröknek útba igazító szerepük van. Ha valahol eltéved az ember, akkor bármikor segítséget kérhet egy rendőrtől, aki egyből készségesen segít a problémánk megoldásában, sőt még el is kísérhet a kívánt célponthoz. Emellett a szabályok betartásában is fontos szerepük van, hiszen bármi történik közbe avatkoznak.

2. Alkudni vagy nem alkudni? Ez itt a kérdés.
Az alkudás kérdés, olyan, mint a borravaló. Japánban nem illik sem alkudozni, sem borravalót adni (kivéve, ha olyan extra szolgáltatást veszünk igénybe, ahol fel van tüntetve). Magyarán, míg itthon a piac arról szól, hogy alkudjunk az árakból (már aki megengedi), addig tőlünk pár tízezer mérföldre a piacokon is rögzített árak vannak. Kedvezményt kaphatunk, ha szerepel a terméken, hogy ez bizony akciós, és örüljünk neki.


1. A gésák eredetileg...
A gésa szó azt jelenti, hogy "szórakoztató művész", akik eredetileg férfiak voltak. Az első férfi gésa tanácsolta hűbérurának, hogy bírósági tárgyalásai közben szórakoztassa az embereket, a gésák előadásaival. Már akkor kifinomultságot követeltek meg tőlük, és jártasságot a művészetekben. A női gésák csak a 18. század kései szakaszában jelentek meg, és akkor is csak kényszerből. A fiatal lányokat kötelezték a gésa életmódra, és csak később lehettek szabad akaratukból azok.

Már több, mint egy hónapja tart a PPAP őrület, melynek talán még egy darabig nem lesz vége, hiszen már a videónak több milliárdos nézettsége van, sok paródia és remix készült, illetve saját verziós videók kerültek fel az internetre. Készült belőle játék, a maga 51 másodpercével pedig a Billboard Hot 100 zenei ranglistán a 77. helyig a Streaming Songs listán pedig a 46. helyig jutott. Az elején senki sem tudta, hogy ki ez az "őrült" férfi, aki almáról, ananászról és tollról beszél, de azóta kiderült, hogy Piko Taro, vagy eredeti nevén Kosaka Kazuhito japán humorista és komikus műve az egész. Kosaka szerint, ha Justin Bieber nem osztja meg a videóját twitterén, akkor nem ért volna el ekkora sikert, népszerűséget, és most nem lépne fel japán műsorokban. Arra a kérdésre, hogy mitől ennyire népszerű? talán nem kapunk megfelelő választ, de arra, hogy az őrület még mindig tart-e? Igen, még mindig tart és nem is akármilyen módon. Japánban megnyílt az első PPAP kávézó! 

Közel két hónappal ezelőtt még senki sem gondolta volna, hogy Piko Taro tiszteletére kávézót fognak nyitni, de a japán humorista ezt is megélte. A tokiói Pen-Pineapple-Apple-Pen kávézó tulaja úgy döntött, addig üti a vasat, míg meleg megnyitotta november 1-jén ebben a témában kávézóját. Maga a hely a Tokyo Skytree szórakoztató negyedben található, ahol több anime és videojáték témával foglalkozó étterem/kávézó is megtalálhatóak. Maga a PPAP Cafe természetesen jó japán szokáshoz híven nem csak kávét kínál, hanem egy kisebb étkezde is egyben, melynek fő koncepciója természetesen az alma és az ananász, amelyek valamilyen úton módon, de benne vannak a rendelt ételben vagy italban. A választék elég széleskörű, ahhoz képest, hogy újonnan nyílt, a kínálat között található gyümölcsdzsúsz, hamburger, palacsinta, parfé és tea. 

Árkategória alapján nem mondható drágának (japán fizetés mellett), hiszen egy dzsúsz kb 1700 Ft (878 yen), egy hamburger vagy egy palacsinta 1400 Ft (700 yen), egy parfé pedig 1200 Ft (600 yen). De megéri-e az árát? A válasz igen. nemcsak a tematika miatt, hanem ahhoz képest minőségi alapanyagokból készül, Japánban a gyümölcsök nagyon drágák, illetve olyan adagot kapunk, amitől biztos, hogy jól lakunk. A japánok véleménye nagyon jó, teljes mértékben megvannak elégedve, és ízletes ételeket kapnak a helyen, melyek nagyon jól néznek ki. Az első nap már kígyózó sor állt a kávézó előtt, hogy minél hamarabb kitudják próbálni ezt az újdonságot, illetve nem is volt érdemes kiállni a sorból, hiszen akkor az illető sose jut be a helyiségbe. Ha ez nem lett volna még elég a vevők matricákat kaptak ajándékba, amin természetesen Piko Taro volt látható, és emellett különböző ajándéktárgyakat is meglehetett venni, mint például pólót vagy kulcstartót. Viszont hiába a népszerűség, a kávézó tematikusan nyílt meg, így tiszavirág életű is lesz, hiszen a tulaj bejelentette, hogy november 20-án már be is fog zárni - talán a népszerűség miatt marad még egy kicsit, de a kávézó kapui be fog záródni -, az hogy mit tervez a PPAP téma után, egyenlőre nem lehet tudni, lehet addigra Piko előrukkol valami újjal? Ez egyenlőre a jövő zenéje. 

Minden országnak megvan a maga kultúrája, melyből a későbbi divat is kialakult, illetve azok a dolgok -akár ország, divattervező vagy ikon-, melyek hatottak rá. Az első bejegyzésemben, cikkemben a japán divat evolúcióját szeretném nektek bemutatni, és azokat a hatásokat, melyek fontos szerepet játszottak annak kialakulásában. 

Kimonó

Japán tradicionális viselete a kimonó (jelentése = ruha, viselni való ruha), melyet eredetileg Kínában vezettek be több száz évvel ezelőtt, és akkor alsóneműként szolgált. A mai napig ismert formáját a Muromachi korszakban (1392-1568) vezették be. Ebben az időszakban a szamurájok és a harcos, nemesi osztály viselhette a kimonót ünnepi öltözetként és mindennapi viseletként. A ruházat fontos szerepet kezdett betölteni a városi életben, hiszen fontossá vált a viselet. A női kimonó csak az Edo korszakban (1600-1868) terjedt el mai formájában, hiszen akkor kezdték el dekorálni a tiltások ellenére is. A korszak eszméje tiltotta a fényűző életmódot, melyet előírt Tokugawa sógunátusa (Sógun: középkori japán hadvezér, 1867-ig töltöttek be politikai szerepeket, ténylegesen a barbár törzsek meghódítása volt a feladatuk). A szép minták és színek ellenére a ruhához nem tartoztak hozzá az ékszerek, kalapok vagy a kesztyűk, hiszen ez majd a nyugati hatás után lesz megfigyelhető. Fókuszban az elegancia, ízlés és kifinomultság állt, különösen a nők körében. Az egyenruha rendszer a régi időkben is fontos szerepet kapott, melyben a kimonó is fontos szerepet kapott, hiszen azok a fiatalok, akik iskolába jártak ezzel fejezték ki társadalmi rangjukat, későbbiekben a foglalkozásukat (például a gésák az Edo-korban jelentek meg). A 18. század óta kevés változtatáson esett át a kimonó, így nyerve el mai formáját. Változtatások a szegélyek hosszán és a formáján történtek. 

A nyugati kultúra találkozása Japánnal

A Meiji korszakban (1868-1912) kezdett el nyitni Japán nyugat felé. A célország az Egyesült Államok volt. 1854-ben kötött Japán és USA kereskedelmi megállapodást. Számunkra a nyugati divat berobbanása a fontos most, hiszen enélkül nem olyan lenne Japán, mint most. Kezdetben a férfi katonai egyenruhákra volt ez hatással, hiszen elterjedt a francia és a brit stílusú hadsereg és hadi-tengerész egyenruha. Ez volt az első "divat", mely eljutott Japánban. Ezt követte 1870-ben a kormányzati dolgozók, rendőrök, vasutasok és postások egyenruha divatja. 1872-ben a japán császári család férfi tagjai, majd 1886-ban női tagjai is a nyugati mintát követték. Hivatalos ügyeknél kosztümben és öltönyben jelent meg a császár és császárné, s ezzel együtt átvették a nyugati frizura trendet is. 1880-ban a japán emberek többé-kevésbé elfogadták a nyugatiasodás tényét. 1890-ben a japán arisztokrata, diplomaták és nemesi származású férfiak és feleségeik vették át a nyugati divat hozományait. Viszont ebben a korban még a kimonó játszott fontos szerepet, így az amerikai hozomány csak kiegészítőkben nyilvánult meg, például hivatalos alkalmakkor a férfiak kalapot (haori) viseltek kimonóhoz vagy mellényt (hakama) vettek fel hozzá. Ugyanakkor japán ruházati cikkeket vittek az Egyesült Államokba, de nem játszott olyan nagy szerepet az amerikai emberek életében, mint ahogy az ő divatjuk hatott a japán emberekére. 

A második világháború után...

A második világháború után nyert tényleges teret az amerikai hozomány Japánban. Ebben az időszakban kezdődött meg az a hullám, amikor a Japán és Nyugati divatot nem lehetett elkülöníteni, megkülönböztetni. A Taishi időszakban (1912-1926) a nők öltözékében jelent meg a nyugati stílus kifinomultsága és a modernitás kifejezése, emellett az amerikai ruhák hordása mindennapossá vált az alacsonyabb rétegből származó nők számára is. Ugyan ez a hatás következett be a férfi divatban is csak a Showa időszakban (1926-1989), emellett fokozatosan vált mindennapossá az öltöny viselése. Egy évszázadba telt, hogy az amerikai kultusz beleépüljön a japán mindennapi éltben. A 2000-es években már csak ünnepekkor vettek fel a japán emberek kimonót, vagyis gyakorlatilag eltűnt a mindennapokból. Kimonót csak az idős nők hordtak, illetve olyan nők, akik teaszertartásokat, japán művészetet vagy táncot és virágkötészetet oktattak, vagy pincérnők, akik tradicionális éttermekben szolgálták fel az ételeket. 

Azok a '80-as évek

A nyugati divatkultúra a '80-as években nyert teljes térhódítást Japánban. Emellett sok amerikai márka is bekerült a köztudatban, melyek már akkor is luxuscikknek számítottak, mint például a Gucci, Dior vagy a Chanel. Leginkább tehetősebb fiatalok körében terjedtek el az előbb említett márkák. Viszont az amerikai nyomás hatására ebben az időszakban olyan divattervezőket fedeztek fel, mint Kenzo, Yuki Torri, Issey Miyake vagy Junko Koshino, akik a '70-es években kollekciójukat bemutatták a Párizsi divatheteken és bizonyították, hogy ott van a helyük a divat világában. Ők a japán és amerikai vonásokat ötvözték és valamilyen újítást tettek le az asztalra, s így érdemelték ki, hogy Párizsban is bemutathassák mit tudnak. 

A '90-es évektől a napjainkig

Az amerikai illetve nyugati hatás után a '80-as években megjelentek a japán divattervezők is, melyekre tovább alakították a '90-es évek divatját. A japán divattervezők még csak most nyitogatták szárnyaikat, és nem értek fel egy párizsi kollégához, de nagy hatással voltak a japán emberekre és öltözködésükre, mondhatni kulcsszereplőkké váltak a divat alakulásában. A '90-es évektől kezdve mondhatni napjainkig új stílusok alakultak ki, melyek berobbantak a japán divatban és mai napig szinte csak ott találhatóak meg. 

Elsőnek az 1990-es évekkel kezdeném, hiszen ebben a korszakban hódított leginkább az úgynevezett gyaru stílus, mely az angol "girls" (vagyis lányok) szóból ered, és eredetileg egy farmer márka volt a '70-es években. Ennek a márkának a szlogenjét "Nem tudok élni férfi nélkül" használták fel a stílus kialakításakor. A gyaru a 2000-res évekig szárnyalt a tinédzser és húszas éveiben járó lányok körében, ma már sokkal kevesebb képviselőjük van, de még mindig elég ahhoz, hogy a japán divat ezen részét életben tartsák. A stílus része a hófehér bőr, szőke (vagy világos) haj, díszes körmök és drága smink. A smink jellemzően szemceruzából, műszempillából, és alapozókból áll, a fő cél, hogy elérjék a nagy, kerek szemeket, és a karcsú arc hatását, emellett minél fiatalabbnak szeretnének kinézni. Természetesen ennek a stílusnak több alstílusa is van (ezért a ruházat mindig eltérő), mint például a kogal gyaru, hime gyaru, banba vagy manba. A stílust híres énekesnők és modellek is népszerűsítik például Ayumi Hamasaki, Namie Amuro, Rina Sakurai vagy Sayoko Ozaki. A stílust kedvelői, olyan márkák közül válogathatnak, mint a Liz Lisa, 13 Japan, Emoda vagy a JSG. Nemcsak márkák közül válogatnak, hanem újságok közül is, hiszen számos újság épített ezen stílusra, akik hónapról hónapra megmutatják, mi a helyzet a gyaruk világában, ilyen például az Egg, MensEGG, Jelly vagy a Cawaii.

Szintén a '70-es években kezdett el gyökerezni a lolita stílus, de csak a '90-es években hódított teret. Ez a divat a viktoriánus és Edward kori öltözködést vette alapul, mely ma már szubkultúrává nőtte ki magát. A lolita kifejezésének az eredete mai napig nem ismert, sokan szerint Vladimir Nabokov Lolita című könyve adhatta az ötletet a stílus kifejlesztésére. A stílus elterjedését a visual kei nevű stílus is elősegíthette, hiszen kezdetben ez a rock irányzat a viktoriánus ruhákra épített, emellett a Malice Mizer gitárosa Mana és Moi dix Mois tették le az alapokat, amikor megalapították a Moi-meme-Moitié márkájukat, mely az elegáns gót lolita stílust vette alapul, vagy honosította meg. A stílus konkrét eredete, és kialakulásának fázisai ismeretlenek, egy biztos sok alstílusa van és kezd Japánok kívül is teret hódítani. Alstílusok közé tartozik például a gothic, sweet, classic, shiro vagy a hime lolita. A stílust a Gothic & Lolita Bible című újság is népszerűsíti, mely 2008 óta angol nyelven is elérhető, emellett a stílus több animében, mangában és játékban is szerepel, mint például Paradise Kiss, Shiki, Princess Princess, vagy akár a Death Note, ahol Misa Amane a gothic lolita képviselője.

Körülbelül a '80-as években alakult ki a visual kei nevű zenei és öltözködési stílus, mely a '90-es évektől kezdett el teret hódítani. Ez a stílus a glam rock, punk rock és heavy metal stílusokat vegyíti, de generációnként eltérő lehet, hiszen úgy mint minden másnak, ennek is bizony vannak alstílusai, de maradjunk egyenlőre még a visual kei-nél. A stílus alapjai a bonyolult haj, smink és ruházat elkészítése, melyek már inkább színpompás (vagy nem) jelmezek. Egyes források szerint ez a stílus a szólásszabadságot, divatot és egy szubkultúrát is képvisel, a zenei irányzat mellett. A '80-as években az X-Japan, Dead End, Buck-Tick és a Color nevű bandák tették le az alapokat. Látványos stílusukkal. Ebben az időben az amerikai hard rock és glam metal adta az alapot, melyet a japán talányossággal vegyítettek. Az 1990-es évek közepéig rekordokat döntött a stílus, hiszen magas arányban fogytak az albumuk is, és egyre nagyobb befolyást tettek a divatra is. Ezután több banda is alakult, mint például a Malice Mizer, Luna Sea, Dir En Grey vagy a L'Arc-en-Ciel, őket tekintették a visual kei első generációjának második hullámának. Viszont a '90-es évek végére lecsökkent a stílus népszerűsége. A második generációban 2000 után olyan bandák alakult meg, mint a SuG, the GazettE, An Cafe, Mucc, Nightmare vagy DespairsRay. A stílus kisebb kihagyásokkal, de továbbra is magasan ott van a japán divatban és egyre több képviselője van. Ehhez hozzájárult az is, hogy számos újság, mint a Shoxx, Rock and Read, Arena 37°C megjelent, illetve hogy teret nyert a tengeren túlon is a stílus, a Cinema Bizarre nevű egykori német banda is ezt a stílust képviselte. Az animék hatása itt is megfigyelhető, hiszen sok visual kei banda adta már zenéjét egy-egy anime betét dalához. A visual kei hozzájárult a j-rock, vagyis a japán rock elterjedéséhez és legfőképpen megalakulásához. 

A visual kei alstílusa az oshare kei. Az oshare kei teljesen ellentéte az először említett stílusnak, hiszen ez nem éppen a legsötétebb stílus, sőt nagyon színes. 2001-re tehető a stílus megalakulása, mely ugyan úgy zenei stílus és a divatban is nagy szerepe van. Ez a stílus a j-rockot és j-popot keveri, és amellett hogy nagyon színes, legfőbb célja, hogy pozitív és vidám üzeneteket közvetítsen. Olyan témákkal foglalkoznak, mint a szeretet vagy barátság. Kiindulásának eredete a visual kei-hez hasonlóan ismeretlen, annyit tudunk, hogy 2001-ben robbanhatott be a köztudatba, és olyan bandák a képviselői, mint az An Cafe, Alice Nine, Kra vagy Megamasso. 

Természetesen az amerikai, nyugati hatás továbbra is jelen van a japán divatban, de hála a japán zenei stílusoknak és divattervezőknek, egyre inkább kezdenek elterjedni azok a stílusok, melyeket maguk a japánok találtak ki. 

Sziasztok!^-^
Fanni vagyok, de mától Minhyun néven fogok ügyködni a blogon. Remélem tetszett nektek az első bejegyzésem, és sokszor fogjátok még a blogot, írásainkat olvasni, illetve ne felejtsetek el véleményt írni ide kommentben, vagy a chatben ^-^. Rólam annyit, hogy 20 éves, egyetemista lány vagyok, aki szereti a japán és dél-koreai kultúrát, kozmetikai termékeket és ételeket. Szabadidőmben szeretek könyveket olvasni, zenét hallgatni, de szívesen nézek animéket és ázsiai sorozatokat, emellett imádok a barátnőimmel lenni és jót szórakozni velük. Van egy uszkár kiskutyám Pamacs, aki bearanyozza mindennapjaimat és (gazdájával ellentétben) imád a középpontban lenni, s bolondságokat csinálni.