Minden országnak megvan a maga kultúrája, melyből a későbbi divat is kialakult, illetve azok a dolgok -akár ország, divattervező vagy ikon-, melyek hatottak rá. Az első bejegyzésemben, cikkemben a japán divat evolúcióját szeretném nektek bemutatni, és azokat a hatásokat, melyek fontos szerepet játszottak annak kialakulásában. 

Kimonó

Japán tradicionális viselete a kimonó (jelentése = ruha, viselni való ruha), melyet eredetileg Kínában vezettek be több száz évvel ezelőtt, és akkor alsóneműként szolgált. A mai napig ismert formáját a Muromachi korszakban (1392-1568) vezették be. Ebben az időszakban a szamurájok és a harcos, nemesi osztály viselhette a kimonót ünnepi öltözetként és mindennapi viseletként. A ruházat fontos szerepet kezdett betölteni a városi életben, hiszen fontossá vált a viselet. A női kimonó csak az Edo korszakban (1600-1868) terjedt el mai formájában, hiszen akkor kezdték el dekorálni a tiltások ellenére is. A korszak eszméje tiltotta a fényűző életmódot, melyet előírt Tokugawa sógunátusa (Sógun: középkori japán hadvezér, 1867-ig töltöttek be politikai szerepeket, ténylegesen a barbár törzsek meghódítása volt a feladatuk). A szép minták és színek ellenére a ruhához nem tartoztak hozzá az ékszerek, kalapok vagy a kesztyűk, hiszen ez majd a nyugati hatás után lesz megfigyelhető. Fókuszban az elegancia, ízlés és kifinomultság állt, különösen a nők körében. Az egyenruha rendszer a régi időkben is fontos szerepet kapott, melyben a kimonó is fontos szerepet kapott, hiszen azok a fiatalok, akik iskolába jártak ezzel fejezték ki társadalmi rangjukat, későbbiekben a foglalkozásukat (például a gésák az Edo-korban jelentek meg). A 18. század óta kevés változtatáson esett át a kimonó, így nyerve el mai formáját. Változtatások a szegélyek hosszán és a formáján történtek. 

A nyugati kultúra találkozása Japánnal

A Meiji korszakban (1868-1912) kezdett el nyitni Japán nyugat felé. A célország az Egyesült Államok volt. 1854-ben kötött Japán és USA kereskedelmi megállapodást. Számunkra a nyugati divat berobbanása a fontos most, hiszen enélkül nem olyan lenne Japán, mint most. Kezdetben a férfi katonai egyenruhákra volt ez hatással, hiszen elterjedt a francia és a brit stílusú hadsereg és hadi-tengerész egyenruha. Ez volt az első "divat", mely eljutott Japánban. Ezt követte 1870-ben a kormányzati dolgozók, rendőrök, vasutasok és postások egyenruha divatja. 1872-ben a japán császári család férfi tagjai, majd 1886-ban női tagjai is a nyugati mintát követték. Hivatalos ügyeknél kosztümben és öltönyben jelent meg a császár és császárné, s ezzel együtt átvették a nyugati frizura trendet is. 1880-ban a japán emberek többé-kevésbé elfogadták a nyugatiasodás tényét. 1890-ben a japán arisztokrata, diplomaták és nemesi származású férfiak és feleségeik vették át a nyugati divat hozományait. Viszont ebben a korban még a kimonó játszott fontos szerepet, így az amerikai hozomány csak kiegészítőkben nyilvánult meg, például hivatalos alkalmakkor a férfiak kalapot (haori) viseltek kimonóhoz vagy mellényt (hakama) vettek fel hozzá. Ugyanakkor japán ruházati cikkeket vittek az Egyesült Államokba, de nem játszott olyan nagy szerepet az amerikai emberek életében, mint ahogy az ő divatjuk hatott a japán emberekére. 

A második világháború után...

A második világháború után nyert tényleges teret az amerikai hozomány Japánban. Ebben az időszakban kezdődött meg az a hullám, amikor a Japán és Nyugati divatot nem lehetett elkülöníteni, megkülönböztetni. A Taishi időszakban (1912-1926) a nők öltözékében jelent meg a nyugati stílus kifinomultsága és a modernitás kifejezése, emellett az amerikai ruhák hordása mindennapossá vált az alacsonyabb rétegből származó nők számára is. Ugyan ez a hatás következett be a férfi divatban is csak a Showa időszakban (1926-1989), emellett fokozatosan vált mindennapossá az öltöny viselése. Egy évszázadba telt, hogy az amerikai kultusz beleépüljön a japán mindennapi éltben. A 2000-es években már csak ünnepekkor vettek fel a japán emberek kimonót, vagyis gyakorlatilag eltűnt a mindennapokból. Kimonót csak az idős nők hordtak, illetve olyan nők, akik teaszertartásokat, japán művészetet vagy táncot és virágkötészetet oktattak, vagy pincérnők, akik tradicionális éttermekben szolgálták fel az ételeket. 

Azok a '80-as évek

A nyugati divatkultúra a '80-as években nyert teljes térhódítást Japánban. Emellett sok amerikai márka is bekerült a köztudatban, melyek már akkor is luxuscikknek számítottak, mint például a Gucci, Dior vagy a Chanel. Leginkább tehetősebb fiatalok körében terjedtek el az előbb említett márkák. Viszont az amerikai nyomás hatására ebben az időszakban olyan divattervezőket fedeztek fel, mint Kenzo, Yuki Torri, Issey Miyake vagy Junko Koshino, akik a '70-es években kollekciójukat bemutatták a Párizsi divatheteken és bizonyították, hogy ott van a helyük a divat világában. Ők a japán és amerikai vonásokat ötvözték és valamilyen újítást tettek le az asztalra, s így érdemelték ki, hogy Párizsban is bemutathassák mit tudnak. 

A '90-es évektől a napjainkig

Az amerikai illetve nyugati hatás után a '80-as években megjelentek a japán divattervezők is, melyekre tovább alakították a '90-es évek divatját. A japán divattervezők még csak most nyitogatták szárnyaikat, és nem értek fel egy párizsi kollégához, de nagy hatással voltak a japán emberekre és öltözködésükre, mondhatni kulcsszereplőkké váltak a divat alakulásában. A '90-es évektől kezdve mondhatni napjainkig új stílusok alakultak ki, melyek berobbantak a japán divatban és mai napig szinte csak ott találhatóak meg. 

Elsőnek az 1990-es évekkel kezdeném, hiszen ebben a korszakban hódított leginkább az úgynevezett gyaru stílus, mely az angol "girls" (vagyis lányok) szóból ered, és eredetileg egy farmer márka volt a '70-es években. Ennek a márkának a szlogenjét "Nem tudok élni férfi nélkül" használták fel a stílus kialakításakor. A gyaru a 2000-res évekig szárnyalt a tinédzser és húszas éveiben járó lányok körében, ma már sokkal kevesebb képviselőjük van, de még mindig elég ahhoz, hogy a japán divat ezen részét életben tartsák. A stílus része a hófehér bőr, szőke (vagy világos) haj, díszes körmök és drága smink. A smink jellemzően szemceruzából, műszempillából, és alapozókból áll, a fő cél, hogy elérjék a nagy, kerek szemeket, és a karcsú arc hatását, emellett minél fiatalabbnak szeretnének kinézni. Természetesen ennek a stílusnak több alstílusa is van (ezért a ruházat mindig eltérő), mint például a kogal gyaru, hime gyaru, banba vagy manba. A stílust híres énekesnők és modellek is népszerűsítik például Ayumi Hamasaki, Namie Amuro, Rina Sakurai vagy Sayoko Ozaki. A stílust kedvelői, olyan márkák közül válogathatnak, mint a Liz Lisa, 13 Japan, Emoda vagy a JSG. Nemcsak márkák közül válogatnak, hanem újságok közül is, hiszen számos újság épített ezen stílusra, akik hónapról hónapra megmutatják, mi a helyzet a gyaruk világában, ilyen például az Egg, MensEGG, Jelly vagy a Cawaii.

Szintén a '70-es években kezdett el gyökerezni a lolita stílus, de csak a '90-es években hódított teret. Ez a divat a viktoriánus és Edward kori öltözködést vette alapul, mely ma már szubkultúrává nőtte ki magát. A lolita kifejezésének az eredete mai napig nem ismert, sokan szerint Vladimir Nabokov Lolita című könyve adhatta az ötletet a stílus kifejlesztésére. A stílus elterjedését a visual kei nevű stílus is elősegíthette, hiszen kezdetben ez a rock irányzat a viktoriánus ruhákra épített, emellett a Malice Mizer gitárosa Mana és Moi dix Mois tették le az alapokat, amikor megalapították a Moi-meme-Moitié márkájukat, mely az elegáns gót lolita stílust vette alapul, vagy honosította meg. A stílus konkrét eredete, és kialakulásának fázisai ismeretlenek, egy biztos sok alstílusa van és kezd Japánok kívül is teret hódítani. Alstílusok közé tartozik például a gothic, sweet, classic, shiro vagy a hime lolita. A stílust a Gothic & Lolita Bible című újság is népszerűsíti, mely 2008 óta angol nyelven is elérhető, emellett a stílus több animében, mangában és játékban is szerepel, mint például Paradise Kiss, Shiki, Princess Princess, vagy akár a Death Note, ahol Misa Amane a gothic lolita képviselője.

Körülbelül a '80-as években alakult ki a visual kei nevű zenei és öltözködési stílus, mely a '90-es évektől kezdett el teret hódítani. Ez a stílus a glam rock, punk rock és heavy metal stílusokat vegyíti, de generációnként eltérő lehet, hiszen úgy mint minden másnak, ennek is bizony vannak alstílusai, de maradjunk egyenlőre még a visual kei-nél. A stílus alapjai a bonyolult haj, smink és ruházat elkészítése, melyek már inkább színpompás (vagy nem) jelmezek. Egyes források szerint ez a stílus a szólásszabadságot, divatot és egy szubkultúrát is képvisel, a zenei irányzat mellett. A '80-as években az X-Japan, Dead End, Buck-Tick és a Color nevű bandák tették le az alapokat. Látványos stílusukkal. Ebben az időben az amerikai hard rock és glam metal adta az alapot, melyet a japán talányossággal vegyítettek. Az 1990-es évek közepéig rekordokat döntött a stílus, hiszen magas arányban fogytak az albumuk is, és egyre nagyobb befolyást tettek a divatra is. Ezután több banda is alakult, mint például a Malice Mizer, Luna Sea, Dir En Grey vagy a L'Arc-en-Ciel, őket tekintették a visual kei első generációjának második hullámának. Viszont a '90-es évek végére lecsökkent a stílus népszerűsége. A második generációban 2000 után olyan bandák alakult meg, mint a SuG, the GazettE, An Cafe, Mucc, Nightmare vagy DespairsRay. A stílus kisebb kihagyásokkal, de továbbra is magasan ott van a japán divatban és egyre több képviselője van. Ehhez hozzájárult az is, hogy számos újság, mint a Shoxx, Rock and Read, Arena 37°C megjelent, illetve hogy teret nyert a tengeren túlon is a stílus, a Cinema Bizarre nevű egykori német banda is ezt a stílust képviselte. Az animék hatása itt is megfigyelhető, hiszen sok visual kei banda adta már zenéjét egy-egy anime betét dalához. A visual kei hozzájárult a j-rock, vagyis a japán rock elterjedéséhez és legfőképpen megalakulásához. 

A visual kei alstílusa az oshare kei. Az oshare kei teljesen ellentéte az először említett stílusnak, hiszen ez nem éppen a legsötétebb stílus, sőt nagyon színes. 2001-re tehető a stílus megalakulása, mely ugyan úgy zenei stílus és a divatban is nagy szerepe van. Ez a stílus a j-rockot és j-popot keveri, és amellett hogy nagyon színes, legfőbb célja, hogy pozitív és vidám üzeneteket közvetítsen. Olyan témákkal foglalkoznak, mint a szeretet vagy barátság. Kiindulásának eredete a visual kei-hez hasonlóan ismeretlen, annyit tudunk, hogy 2001-ben robbanhatott be a köztudatba, és olyan bandák a képviselői, mint az An Cafe, Alice Nine, Kra vagy Megamasso. 

Természetesen az amerikai, nyugati hatás továbbra is jelen van a japán divatban, de hála a japán zenei stílusoknak és divattervezőknek, egyre inkább kezdenek elterjedni azok a stílusok, melyeket maguk a japánok találtak ki. 

Sziasztok!^-^
Fanni vagyok, de mától Minhyun néven fogok ügyködni a blogon. Remélem tetszett nektek az első bejegyzésem, és sokszor fogjátok még a blogot, írásainkat olvasni, illetve ne felejtsetek el véleményt írni ide kommentben, vagy a chatben ^-^. Rólam annyit, hogy 20 éves, egyetemista lány vagyok, aki szereti a japán és dél-koreai kultúrát, kozmetikai termékeket és ételeket. Szabadidőmben szeretek könyveket olvasni, zenét hallgatni, de szívesen nézek animéket és ázsiai sorozatokat, emellett imádok a barátnőimmel lenni és jót szórakozni velük. Van egy uszkár kiskutyám Pamacs, aki bearanyozza mindennapjaimat és (gazdájával ellentétben) imád a középpontban lenni, s bolondságokat csinálni.